Legújabb mesém
Az ezüst iskola
Valamikor réges-régen, az ezüsterdő közepén, egy csipkés tornyú kastélyból lett iskolában száz kicsi koma lakott. Egyetlen tanár okított kicsit és nagyot a boltíves lovagteremben, ahonnan a zsivaj elért az erdő minden zugába. Nem számított, hogy szünet volt vagy tanítás, a sok csibész megállás nélkül csivitelt. Csakis akkor némultak el, ha kiléptek a nyílegyenes fenyőkkel határolt udvarra, ahol az ezüsterdő figyelte minden mozdulatukat, s ha valaki egyet is pisszentett, jött érte a szárnyas róka. Így aztán az iskolából alig tették ki a lábukat, inkább a folyosón randalíroztak. Ott is vacsoráztak, és ott is háltak, amikor beesteledett, mert az iskola árvaház volt, a földszinten egy nagy tanteremmel, az emeleten sok apró hálószobával. Még lámpaoltás után is tartott a zenebona. Egyedül a kicsi Mátyás hallgatott, aki egy szót sem szólt, mióta a szárnyas róka elvitte a bátyját. Történt egyszer, hogy a tanító bácsi, egy hórihorgas gólya, az udvaron csattogtatta a csőrét. Nem tehetett róla,...
Legújabb novellám
A varázsló álma
Bence vigyorogva vezetett körbe a pincéjében. Piros, kék és fekete szivacslabdákat ragasztott a szűk járat falára, de még a boltíves mennyezetre is.
– Téliesítettem – mondta.
Nem szóltam, a saját pincém jutott az eszembe. Lúdtoll lepte a falat, de nem ért össze a hófehér igyekezet. Lefogadom, ha jön a hideg, majd Bencére gondolok, és irigykedek. Tavasz volt, de már előre megkeseredett a szám íze. Kibújtam a szűk lyukon át, vissza se néztem, Bencétől el se köszöntem.
A varázsló álma
Bence vigyorogva vezetett körbe a pincéjében. Piros, kék és fekete szivacslabdákat ragasztott a szűk járat falára, de még a boltíves mennyezetre is.
– Téliesítettem – mondta.
Nem szóltam, a saját pincém jutott az eszembe. Lúdtoll lepte a falat, de nem ért össze a hófehér igyekezet. Lefogadom, ha jön a hideg, majd Bencére gondolok, és irigykedek. Tavasz volt, de már előre megkeseredett a szám íze. Kibújtam a szűk lyukon át, vissza se néztem, Bencétől el se köszöntem.